wild nothing

eddig a szóbelire való készülés miatt nem írtam, most meg a nyári szabadságnak köszönhetően nem koptatom annyit a billentyűzetet. ja, az érettségim jó lett (kettős érzések ezzel kapcsolatban, hogy most örüljek-e vagy sem. hogy ez-e a célom vagy sem.). szeged már biztos bejutás szempontjából, csak kérdés, hogy menjek-e oda vagy sem. mindig ezek a kurva kérdések. csak kérdések. mert nem tudom, hogy előre mit érdemes. lehet, hogy nekem semmit. úgyis elkavarom. na erről most eszembe jutott - erről a döntésképtelenségről - a lét elviselhetetlen könnyűsége. rögtön be is illesztem a megfelelő idézete(ke)t.

"Az ember sohasem tudhatja, mit akarjon, mert csak egy élete van, s azt semmiképp sem tudja összehasonlítani az előző életeivel, vagy megjavítani az elkövetkező életei során."

"Az ember élete egyszeri, ezért sohasem fogjuk tudni megállapítani, melyik döntésünk volt jó és melyik rossz. Az adott helyzetben csak egyszer dönthetünk, s nem adatott meg nekünk egy második, harmadik, negyedik élet, hogy különféle döntéseinket összehasonlíthassuk."

lámlám, megfontolandó kérdések ezek. most meg egy kép jöjjön, mert csak, és mert az agyam leterhelt és fáradt (és tudatmódosítók is kavarognak benne. nem kell semmi rosszra gondolni.)

okfejtés

vannak dolgok, amiket a másik fél sohasem fog megtudni. mert úgy nem is létezik igazán az a másik fél, abban az értelemben. kézzelfogható valóságodban semmiképp; a saját valóságában mozog, aminek te nem vagy a része. és a lényeg a kézzelfoghatóságon van, mert te csak mint szellem képzeled el, test nélkül. a test nem is lényeges, hiszen elképzelésed sincs róla, hogy milyen lehet, lévén, hogy személyes találkozásra nem került sor. de nem is fog minden bizonnyal. egy magad vagy, csak gondolatokat engedtél szabadjára, amik repkednek a magasban, de soha senki nem kapja el őket...
*
elengedtem magamat, de a kapaszkodókat nem találom.

túlpart

lesújtva érzem magam. de ez a videó zseniális, akkor is, ha ennyire nyomaszt és szomorúvá tesz. és az ugye nem furcsa, hogy a végén sajnáltam a fiút(?)... valahogy így vagyok most én is.

álompor

izomlázam van: fájnak a lábaim, és az oldalam, hajnalig roptam. mondjuk az ledöbbentett, hogy mennyire fiatalok is ott voltak a skinsen, szerintem az átlagéletkor nem haladta meg a 16-ot. azzal viccelődtem, hogy én már nem is illek bele a társaságba az én most betöltött 20 évemmel, és hogy nem is szabadna beengedni xD. amúgy meglepően élveztem, és jól alakult a helyzet, ahhoz képest, hogy este 10kor még az se volt biztos, hogy kivel fogok menni. de ez most nagyon kellett, sok szempontból hiányoltam már ezt az érzést, levezettem kurva sok energiát, amit más helyzetben nem tudtam ezidáig kiadni magamból. és a társaság - az egyik osztálytársam volt, neki külön örültem - jó volt.


ó, ezek meg olyan gyönyörűek. ezekre szívesen rágyújtanék, csak ausztriába kéne ahhoz utaznom. ez ugyanis a legközelebbi hely, ahol kaphatóak. de most megelégszem az ajándékba kapott djarumommal is, vagyis felettébb örülök neki, mert szerintem én soha a büdös életbe nem vennék olyat a saját pénzemen.

ezt meg csak úgy találtam ma. hihetetlen...

sanzon

Levágom a faszomat,

kinyomom a szememet,

már sehova se megyek,

tárulok a semminek,

nincs birtokom, vagyonom,

semmimet ingyen adom,

ablakomon légypiszok,

ennyi leszek, maradok.
(petri györgy)

ma megyek a skins partyra, de olyan sehogysem érzem magam. mennék is, meg nem is. kurva szorongás, múlna csak el...

éljenek az összefüggéstelen bejegyzések

sokáig nem írtam, mert nem voltam olyan állapotban. most is csak valami közöny szintű érzés van bennem. azt hiszem, megint lejjebbre süllyedtem. kételyek...
megnéztem ma a mechanikus narancsot. a film végeztével rám ragadt a hangulata, mintha egy hatalmas sziklatömb ment volna rajtam végig. tudatmódosító hatása volt.
a jobb orrszárnyam épp kétszeresére van bedagadva a másikhoz képest. fáj. jó lenne tudni, mégis mitől van ez...

terelés

ma a mekkdonálcban - az alagsorában - egy napszemüveges, laptoppal rendelkező furcsa egyén megbökött. nem szólt közben semmit, csak odamutatott a földön heverő kabátomra. előzőleg rajta nevettünk, mert folyton hátrafordult felénk, és a napszemüvegétől nem lehetett látni a szemgolyóját. gyanús...

ma a trolin zaklatásnak voltam kitéve. egy kissé meghurcolt 50es férfi lehordott mindennek. és ez mindez abból az okból, mert félrehallotta az egyik mondatomat, ami nem is neki szólt, de ő magára vette. és az átkozódásait mind felém szórta, én meg nem akartam észhez téríteni (lehet az ilyet egyáltalán?) sikerült az egész jármű figyelmét magunkra terelni. egyfolytában támadott, és újabbnál újabb sértéseket vágott a fejemhez. egy, a közelemben álló fiatal hímegyed próbálta hallgatásra bírni. persze eredménytelenül. és őneki már durvábbakat mondott: engem csak az ablakon akart kidobni, őt meg egész egyszerűen csak kettéhasítani a nyakánál fogva, és 20-asból 40-est csinálni.
egyszerű a képlet...