wild nothing

eddig a szóbelire való készülés miatt nem írtam, most meg a nyári szabadságnak köszönhetően nem koptatom annyit a billentyűzetet. ja, az érettségim jó lett (kettős érzések ezzel kapcsolatban, hogy most örüljek-e vagy sem. hogy ez-e a célom vagy sem.). szeged már biztos bejutás szempontjából, csak kérdés, hogy menjek-e oda vagy sem. mindig ezek a kurva kérdések. csak kérdések. mert nem tudom, hogy előre mit érdemes. lehet, hogy nekem semmit. úgyis elkavarom. na erről most eszembe jutott - erről a döntésképtelenségről - a lét elviselhetetlen könnyűsége. rögtön be is illesztem a megfelelő idézete(ke)t.

"Az ember sohasem tudhatja, mit akarjon, mert csak egy élete van, s azt semmiképp sem tudja összehasonlítani az előző életeivel, vagy megjavítani az elkövetkező életei során."

"Az ember élete egyszeri, ezért sohasem fogjuk tudni megállapítani, melyik döntésünk volt jó és melyik rossz. Az adott helyzetben csak egyszer dönthetünk, s nem adatott meg nekünk egy második, harmadik, negyedik élet, hogy különféle döntéseinket összehasonlíthassuk."

lámlám, megfontolandó kérdések ezek. most meg egy kép jöjjön, mert csak, és mert az agyam leterhelt és fáradt (és tudatmódosítók is kavarognak benne. nem kell semmi rosszra gondolni.)