vééééégeeeeeeee(m)

memories

kezdetben különböző színek lengedeztek a levegőben és megteremtődött a Legfelsőbb Szent Szél. ő alkotta meg ködből az első férfit és nőt, akiknek szülei a pirkadat (apa) és az alkonyat (anya). a többi élő és élettelen létezőt a ködből alkotta a Szél.

amúgy nem jó itthon lenni. az oké, hogy tudok zenét hallgatni és olyat, amilyet én akarok, de hiányoznak mellőlem az emberek. egyedül meg nem szeretek nekivágni a városnak. az utazás számomra nem kellemes. hangsúlyozom: egyedül.

goodbye

Ghost Animal - Through Your Eyes

dark

kurvajókat álmodtam össze. minden volt benne. rettegtem rendesen. meg olyan arcok bukkantak fel, akiket élőben nem is láttam még, csak képen. impression.
ma pihenek. kikapcsolom az agyam.
túl sokat alszom, túl sokat heverek, túl keveset használom az agyam. nincs értelem.
éljen az ellentmondás! AGY!

ccc

na itt ülünk ketten a mártival a gépteremben, már mindenki elment az ágyába szunyókálni ebben a késői időszakban, nehogy holnap véletlenül arra ébredjenek, hogy fekete karikák lepték el a szemük alját.
ja, még azt akartam az előző bejegyzéshez hozzáfűzni, hogy most rákattantam az ou est le swimming poolra. kurvajó. utána olvastam a zenekar élettörténetének eme felbuzdulásomban, s mit találok, hogy az énekes öngyilkosságot követett el az idei pukkelpopos fellépése után. most mondjátok meg, miez?! kiráz a hideg, mert nem értem az ilyet. nagyon mélyre kell néznünk.
na, hallgassátok meg!





amúgy mindig rá kell jönnöm, hogy szararc vagyok. ennek millió oka és még több megnyilvánulása van.

porból állok

nem tart semmi össze.
fura, hogy olyan ambivalensen állok magamhoz. nem tudok magammal mit kezdeni. nagyon nagyon sok téren. nem tudom kezelni az érzéseim, és azt sem, hogy hogyan viszonyuljak bizonyos helyzetekhez. annyira annyira esetlennek és zsinóron rángathatónak érzem magam. semmi, semmi, semmi. nincsen bensőm. komolyan. egy hullám is leterítene.
az egyetem nem nagyon izgat. nem nagyon mozgat meg bennem semmit (lehet, emiatt következtetek arra, hogy nincs bensőm?! badarság). de görög drámákat igenis élvezetes dolog olvasni. kiemelkedő darab az oidipusz, az nagyon tetszik. tényleg.
anyámtól kaptam mikulásra hamutálat, tökjó. ilyen kis pici, valami régi darab, mert már láttam a lakásban eltéve, csak épp senki nem használta. és most megkaptam. aranyos.
most pedig jöjjenek képek, hogy ne legyen olyan sivár ez az oldal. haha. az élvezhetőség kedvéért.


régesrégen, valamikor a 2008-as év környékén


ez is 2008-as esemény, egy októberi péntek délután a moszkva tér környéki parkban


ez szintén ugyanabból az évszakból, de asszem ugyanazon a napon is
(megjegyzendő, hogy a valóságban soha nincs ilyen szép széles mosolyom)


épp kínai tésztát készülök magamba tömni. helyszín: margitsziget idő: 2008 tavasz


ez már idei. áprilisi, és a deerhoof koncert előtt készült. nem vájom ki betti szemét, nem erről van szó, csak könnycseppeket rajzolok a szeme alá (haha)


ez a legfrissebb. 2010 művészeteke völgye

látjátok, mindegyik képen (jó, egy kivételével) egyedül vagyok : (

mikor lesz tőlem megfigyelhető jellembeli fejlődés???

hooray

hooray-t hallgatok éppen, csudajó ez a zene. nagyon megnyugtat. igaz, huzamosabb hallgatás után bágyadttá válok tőle. de sebaj.
most összeírtam, hogy mikor milyen vizsgát teljesítsek. 14 lesz összesen. hahaha. kurvavicces, ezen annyit bírok nevetni. és már ki is ragasztottam a falamra a kötelező szakirodalomlistát, és az a koncepció, hogy amit már elolvastam, azt kihúzom. ötletes, ugye?! de így mindig szem előtt van legalább.
legszívesebben megfojtanám azt az embert. áááh. ilyen ostoba, agyalágyult lény nincs a földön. legalábbis ezt hittem, míg nem találkoztam vele. olyan kérdésekkel traktál, amiknek értelmük nincs. ideggörcsöt kapok tőle, rémes.

csak hogy megint unalmas legyek

miért vagyok ilyen ÜRES????
miért elégedetlenkedek folyton.
egész nap piszkálom az idegeim.
ma is ültem az egyetemnél egy félreeső padon, cigarettáztam, és néztem a többieket, ahogy sietnek órára, vagy épp mennek elvégezni életbevágóan fontos vagy jelentéktelen tennivalójukat.
én meg arra vártam (miközben újabb és újabb cigarettára gyújtottam rá), hogy minden ok nélkül elönt az ideg, ha arra kell gondolnom, hogy pár perc múlva fel kell állnom, normális ember módjára elmenni a btk épületéig, ahol belépek a hatalmas kapun keresztül, ami körül embercsoportok gyülekeznek állandóan. irritáló. persze csak nekem, mert minden szörnyen érzékenyen érint. és nem tudom miért.
az agyamat megtámadják a különösebbnél különösebb gondolatok, például, hogy halasszak félévet. nem tudom, segítene-e ez rajtam...(??????????????????)

blabla

mindenkit elüldözök magam mellől. szörnyű. szörnyen ideges vagyok. szörnyen nem vagyok kibékülve magammal. segíteni akarnak, de én nem hagyom, nem kell a kurva segítségük. nem fogják fel, nem értik, hogy mit miért és hogyan...
egyedül ülök egy gödörben. magamnak kell kikaparnom saját magam onnan. másnak ez nem mehet. körtánc körtánc. ugyanaz a vége.
nincs vége...

solitude

megőrülök magányomban.
komolyan, ez a pár nap egyedül felemészt. haza akarok már menni, pihenni akarok, pesten akarok már lenni. mindenki hazament, egyedül én sínylődök ezen a helyen.
én fasz, a bankkártyámat benyelte az atm. és minek köszönhetően?? mert mindig hirtelen felindulásból cselekszem. és szörnyen elhagytam magam, már nem én vagyok többé, és vissza akarok találni önmagamhoz, de lehet, soha nem is voltam meg. most érzem csak, milyen rossz pénz nélkül, milyen kiszolgáltatott és magamra hagyatott vagyok. várhatok hétfőig, hogy most akkor a kártya meg van-e semmisítve vagy sem. remélem az utóbbi, mert ha nem és új kártyát kell igényleni, akkor főbe lövöm magam.
mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát!

és most zenét, mert másban nem lelek vigaszt:

lesüllyedt

emberi kapcsolatokban megbuktam, egy nulla vagyok. szétcsesztem mindent, mert az agyam egy fortyogó vulkáni képződmény, ami kiönt néha, és akkor nincs kontroll.
na jó, ezek ostoba kifogások. egy jellegtelen köcsög vagyok. és kurva szar.

megint tépelődő

el velem! messzire!

én továbbra is el akarok menni messzire. minél messzebbre magamtól.

kis zugok, nagy terek

nem pazarlok...

land on the earth before we crash into the ground

kietlen (részveszteség)

folyamatosan süllyedek egyre lefelé. a belső folyamataimnak nem tudok gátat szabni, annyira kavargó és fel-felcsapódó indulatok környékeznek. egyre jobban azt érzem, hogy saját magamban elveszek, és semmivé válok. elszeparálom magam mindentől. mindenki nincs, mert az nem ember. siránkozom magamban éjjel-nappal. szánalmas, tudom. nem cselekszem, csak még jobban beágyazódom a saját nyomoromba. semmilyen beszéd nem segít, mert a saját vackaimmal vagyok elfoglalva, és nem tágítok azon, hogy engem igenis nem ide szántak, erre a helyre. de az a vicc, hogy olyan hely nincs is számomra. legalábbis a fejemben ezt a képet alakítottam ki, hogy nem létezhet. micsoda vicc, ugye kérem?!
fáj, hogy mindenkitől csak távolodok. nagyon fáj, és sajnos ilyen esetekben fordítva cselekszem, pontosabban szólva nem is csinálok semmit, csak hagyom, hogy automatikusan, beleszólás nélkül legyen, aminek lennie kell.
nincs erőm. sovány a szívem...

hiányzom magamból

földi fonalam megsérült
rongyokban állok
tükörképem elveszni látszik

minden múlékony...

életérzés

nyisz-nyasz nyisz-nyasz nyisz-nyasz

nem akarok/tudok a koleszból blogot írni, mert szörnyen lehangoló a számítógépterem. a többi dolog vegyes. én meg inkább depresszív, önmagában kínlódó.

szeg(ed)

keserű szívemet vértől csöpögő, éles késekbe mártom

parázs

hazajöttem kapolcsról. nincs kedvem regélni, csak címszavakban egy pár történést említek és rendelek mellé képeket is.

duplexek - (ön)reflexiók kiállítás, poór ház
besh o dromon elérzékenyülés, bőgés. közvetlen előtte és utána táncolás és ismerkedés
bettivel temetőlátogatás mindennap
sáriölelés
hangfalfelborítás
sárival táncolás, egymásnak ütközés
papírsárkány készítés, eregetés
csűrmix- és málnafröccsivás
borházban mustkóstolás
valinál kommersz és ropitömés
scrabble és memóriajátékozás
mezítlábtáncolás
van még egy halom minden, ami történt, de most minek írjam le az összeset...

kényszerérdek

pár óra, és irány a völgy!

egyébként meg: fejetlenség és zavarodottság kívül-belül

--------------

egyensúlyozok a semmi kellős közepén...

semmi magyarázni való nincs

*mostanában leggyakrabban használt szavam: semmi :(

elásott féreg csontjaimban

szeged

no, ezen is túl estem: szeged. minden jó érzésemet a várossal kapcsolatban elnyomja a tegnapi eredménytelen menetelés az autópálya felé, hogy hátha felvesz minket valaki stoppal. persze, hogy nem lett belőle semmi. miért is csodálkozok... a reggeli parkban kelés után még hazakísértük emmát, mi meg nagy merészen nekivágtunk a bizonytalan semmibe a kálvária sugárúton (ez tán előrejelzésül kellett volna szolgáljon: kálvária?) elértük lassan-lassan a város szélét, végül a szeged táblát, ahol először megálltunk. de már itt hibáztunk, vagyis már azzal, hogy a kálvárián indultunk el. az én csökönyös fejemmel azt hittem, hogy kiismertem már az utakat, de mégjó hogy nem! mert kibaszottul megint nem törődtem semmivel, csak nagy naivan azt hittem, bárhol lehet. szóval egy pasi minket felvett kb 20perces várakozásunkban, de ő csak egy benzinkútig vitt el minket az autópálya közelében. ott próbálkozzunk, több sikerrel járhatunk! - hangzott a tanács. természetesen ezután több, mint 2órán át semmi. a forróság az egész testünket csapdosta, én meg kezdtem feladni, és a fűben öldöstem a bogarakat inkább. itt már vissza kellett volna fordulnunk, éreztem én, de nem tettük. a napperzselő melegben hirtelen megállt nekünk egy kocsi. na és hova/meddig vitt?! mentünk pár métert és az autópálya kijáratánál lévő hídnál kitett minket bazdmeg! a legnagyobb melegben. szerinte ha innen továbbmegyünk az autópályán, akkor lesz esélyünk. mondom, szép. a 40°C hőség elöntötte az egész testemet, már az idegek is fickándoztak és nyöszörögtek. a többit már le se írom, mert végképp kiderül rólam, hogy egy totális idióta vagyok. de hát az vagyok. végül is az lett, hogy délután 3kor sikerült visszastoppolnunk szegedre, és onnan már haza vonattal pestre. de ez az egész kiakasztott, és véresre kapartam volna még a legdurvább anyagot is idegességemben. a kurvaéletbe, hogy mennyire szerencsétlen vagyok!

a záporjóskában

nem jön senki

















marci hiába próbálkozik

















szétcsíptek a szúnyogok

vagdalt

van ilyen kaja is, nem...

most semmi sincs, ezért elbujdosok szegedre a hétvégére. jó lesz! lesz bicaj meg sörkert, meg faházikóban alvás. szuper!

hogy utána mi várható, azt meglássuk később...

tengés

nem megyek Pohodára, ráadásul az ellenőr is megbüntetett ma. a kurvaéletbe!

lehet, le kéne stoppolnom Szegedre most hétvégén. de egyedül?? mindenhez egyedül vagyok, ójajj!

elkopok fokozatosan

ilyenkor a legjobb blogot írni, amikor az agyam összevissza áll és hullafáradt vagyok. na, írok kicsit magamról. ezen a héten leutaztam sopronba nagyanyámhoz meg persze a voltra. szerencsére csak két napot töltöttem nagyanyám társaságában (tudtam én, hogy ez a két nap is bőven sok lesz!), alig pihentem valamit, szerelők és szomszédok mászkáltak egész nap a lakásban. élmény volt, utána meg állhattam neki takarítani a mocskos padlót. persze nem ez volt az igazi zavaró gond, ezen részét leszarom, nem foglalkoztat. a volt jól alakult. csak sajnáltam, hogy prodigyn majdnem szétzúztak minket az emberek és kis híján a földre zuhantam. meg akkor épp a gyomorfájásommal is küszködtem, végképp nem tudtam koncentrálni az emberek odébb taszigálására, így ki kellett jönni a tömegből, és a hátsó részekben kerestünk helyett. de ez a kurva hasfájás nem tudom mitől volt. annyira utálom, hogy erre a koncertre készültem már mióta és ez a kibaszott fájdalom közbeszólt.
asszem most kizökkentem mindenből, nincs kedvem többet írni, meg minek írjak... roncs vagyok. éljen a nyár!
és mégis, miért látok most homályosan???

wild nothing

eddig a szóbelire való készülés miatt nem írtam, most meg a nyári szabadságnak köszönhetően nem koptatom annyit a billentyűzetet. ja, az érettségim jó lett (kettős érzések ezzel kapcsolatban, hogy most örüljek-e vagy sem. hogy ez-e a célom vagy sem.). szeged már biztos bejutás szempontjából, csak kérdés, hogy menjek-e oda vagy sem. mindig ezek a kurva kérdések. csak kérdések. mert nem tudom, hogy előre mit érdemes. lehet, hogy nekem semmit. úgyis elkavarom. na erről most eszembe jutott - erről a döntésképtelenségről - a lét elviselhetetlen könnyűsége. rögtön be is illesztem a megfelelő idézete(ke)t.

"Az ember sohasem tudhatja, mit akarjon, mert csak egy élete van, s azt semmiképp sem tudja összehasonlítani az előző életeivel, vagy megjavítani az elkövetkező életei során."

"Az ember élete egyszeri, ezért sohasem fogjuk tudni megállapítani, melyik döntésünk volt jó és melyik rossz. Az adott helyzetben csak egyszer dönthetünk, s nem adatott meg nekünk egy második, harmadik, negyedik élet, hogy különféle döntéseinket összehasonlíthassuk."

lámlám, megfontolandó kérdések ezek. most meg egy kép jöjjön, mert csak, és mert az agyam leterhelt és fáradt (és tudatmódosítók is kavarognak benne. nem kell semmi rosszra gondolni.)

okfejtés

vannak dolgok, amiket a másik fél sohasem fog megtudni. mert úgy nem is létezik igazán az a másik fél, abban az értelemben. kézzelfogható valóságodban semmiképp; a saját valóságában mozog, aminek te nem vagy a része. és a lényeg a kézzelfoghatóságon van, mert te csak mint szellem képzeled el, test nélkül. a test nem is lényeges, hiszen elképzelésed sincs róla, hogy milyen lehet, lévén, hogy személyes találkozásra nem került sor. de nem is fog minden bizonnyal. egy magad vagy, csak gondolatokat engedtél szabadjára, amik repkednek a magasban, de soha senki nem kapja el őket...
*
elengedtem magamat, de a kapaszkodókat nem találom.

túlpart

lesújtva érzem magam. de ez a videó zseniális, akkor is, ha ennyire nyomaszt és szomorúvá tesz. és az ugye nem furcsa, hogy a végén sajnáltam a fiút(?)... valahogy így vagyok most én is.

álompor

izomlázam van: fájnak a lábaim, és az oldalam, hajnalig roptam. mondjuk az ledöbbentett, hogy mennyire fiatalok is ott voltak a skinsen, szerintem az átlagéletkor nem haladta meg a 16-ot. azzal viccelődtem, hogy én már nem is illek bele a társaságba az én most betöltött 20 évemmel, és hogy nem is szabadna beengedni xD. amúgy meglepően élveztem, és jól alakult a helyzet, ahhoz képest, hogy este 10kor még az se volt biztos, hogy kivel fogok menni. de ez most nagyon kellett, sok szempontból hiányoltam már ezt az érzést, levezettem kurva sok energiát, amit más helyzetben nem tudtam ezidáig kiadni magamból. és a társaság - az egyik osztálytársam volt, neki külön örültem - jó volt.


ó, ezek meg olyan gyönyörűek. ezekre szívesen rágyújtanék, csak ausztriába kéne ahhoz utaznom. ez ugyanis a legközelebbi hely, ahol kaphatóak. de most megelégszem az ajándékba kapott djarumommal is, vagyis felettébb örülök neki, mert szerintem én soha a büdös életbe nem vennék olyat a saját pénzemen.

ezt meg csak úgy találtam ma. hihetetlen...

sanzon

Levágom a faszomat,

kinyomom a szememet,

már sehova se megyek,

tárulok a semminek,

nincs birtokom, vagyonom,

semmimet ingyen adom,

ablakomon légypiszok,

ennyi leszek, maradok.
(petri györgy)

ma megyek a skins partyra, de olyan sehogysem érzem magam. mennék is, meg nem is. kurva szorongás, múlna csak el...

éljenek az összefüggéstelen bejegyzések

sokáig nem írtam, mert nem voltam olyan állapotban. most is csak valami közöny szintű érzés van bennem. azt hiszem, megint lejjebbre süllyedtem. kételyek...
megnéztem ma a mechanikus narancsot. a film végeztével rám ragadt a hangulata, mintha egy hatalmas sziklatömb ment volna rajtam végig. tudatmódosító hatása volt.
a jobb orrszárnyam épp kétszeresére van bedagadva a másikhoz képest. fáj. jó lenne tudni, mégis mitől van ez...

terelés

ma a mekkdonálcban - az alagsorában - egy napszemüveges, laptoppal rendelkező furcsa egyén megbökött. nem szólt közben semmit, csak odamutatott a földön heverő kabátomra. előzőleg rajta nevettünk, mert folyton hátrafordult felénk, és a napszemüvegétől nem lehetett látni a szemgolyóját. gyanús...

ma a trolin zaklatásnak voltam kitéve. egy kissé meghurcolt 50es férfi lehordott mindennek. és ez mindez abból az okból, mert félrehallotta az egyik mondatomat, ami nem is neki szólt, de ő magára vette. és az átkozódásait mind felém szórta, én meg nem akartam észhez téríteni (lehet az ilyet egyáltalán?) sikerült az egész jármű figyelmét magunkra terelni. egyfolytában támadott, és újabbnál újabb sértéseket vágott a fejemhez. egy, a közelemben álló fiatal hímegyed próbálta hallgatásra bírni. persze eredménytelenül. és őneki már durvábbakat mondott: engem csak az ablakon akart kidobni, őt meg egész egyszerűen csak kettéhasítani a nyakánál fogva, és 20-asból 40-est csinálni.
egyszerű a képlet...

nincs kedvem sehol sem lenni

kifejtés később

Xiu Xiu

tegnap este - a38
Jamie Stewart (Xiu Xiu) - aláírta a karom. és meg is lett örökítve ez a helyszínen a hivatalos fotós által. dejó, pont úgy röhögtem közben, mint egy idióta.
- you are a star!
na, az volt a legviccesebb...
meg amikor nem sikerült Jamie-nek a pengetőt aláírnia, amit Betti az orra alá dugott.

képek itt: http://a38.hu/galeria.php?id=565

Happy Birthday Robert

Bob most fog turnézni európában, de persze magyarország valahogy kimaradt az állomások sorozatából. van itt bezzeg minden: bukarest, szófia, skopje, belgrád, zágráb, pozsony és a többi. de budapest miért nem?! ja, a jegyek meg átlagosan 60 eurótól indulnak a 120ig. kicsit sokk-ért...

my skin is black metallic

kezd visszatérni az étvágyam, normalizálódnak az étkezési szokásaim. már képes vagyok emberi adagokat legyűrni a torkomon, és nem kifulladni három kanál levestől. kíváncsi vagyok azért, mikor fog ez megint apadni, és térek vissza éhezőkorszakomhoz. az éhezőművész, haha. hm, franz kafka... újra el kéne olvasnom ezen novelláját.

a legjobb gondolataim lefekvés előtt öntik el az agyamat. amikor nem vagyok teljesen ébren, de még nem is alszom. amikor a tudatalatti kezd működésbe lépni(?) rajzanak a fejemben, és én szeretném őket papírra vetni, de a fáradtság győzedelmeskedik akaratom ellenére, és megmozdulni is képtelen vagyok. próbálnám némelyiket fejben tartani, hogy reggel rögzíthessem őket, de sajnos elszállnak az álmokkal együtt. ezek ellenére, szeretem ezt az érzést. olyan, mintha átlépnék egyfajta kapun.


köszönöm Virág, hogy megismertettél vele. és mellesleg egészen véletlenül fedeztem fel, hogy az organum a skinsben is benne volt. nahát, nahát.

fekete macska

vedd fel a szép ruhád

kezdenek napvilágot látni már az érettségi eredmények. de per pillanat hidegen hagy. persze majd siránkozni fogok, amikor épp szenvedni fogok a megélhetésemet illetően és munkáért fogok rohangálni. vagy épp a kopott íróasztalom fölött fogok kibámulni az esős és szürke tájra a kollégiumi szobámból elvágyódva valami meleg és kedves helyre. hirtelenjében nem is tudom melyiket lenne érdemesebb választanom. mindkettőre ugyanannyi esélyt látok ezen percben.
megjegyezném, most is kéne munka után néznem, hogy még biztosabban érezzem magam anyagilag. nem árt.
főleg, mert megtaláltam álmaim fesztiválját a nyárra. a szigetnél ezerszer jobb, mármint a fellépő listát tekintve. én azon nem találtam igazán kedvemre valót, max. egyet-kettőt, de nem vonz. és amúgy sem tudok rá elmenni, a családi nyaralás az országhatáron túlra szólít. a fesztivál, amiről beszélek a szlovákiai Bažant Pohoda. és tessék csak megnézni az előadókat, nekem muszáj lesz eljutnom oda. bár az még kérdéses, hogy hogyan, de majd kiötlök valamit. ja, és az is plusz előny, hogy nem is kerül sokba: 3 napra 15500 ft körüli összeg.

baj

most már kellően lenyugodtam, hogy a gondolataimat leírni is tudjam, és ne csak szökkeljenek fel-alá a fejemben.
elég furcsa mód reagálok egyes történésekre. épp az ellenkezőjét teszem annak,amit más a helyemben művelne, vagy egyáltalán elvárna tőlem jelen esetben, hogy tegyek. „jó” dolog történt, nem arról van szó, csak én teljesen máshogy viszonyulok ehhez, és ez is bizonyítja, hogy magamhoz milyen degradáló módon állok hozzá. sőt, az idegi szabályozó központom is máshogy van programozva, mert olyan érzelmek jönnek felszínre, mint a kétkedés és felháborodás. pedig örülnöm kéne: irreális pontszámot értem el ugyanis a magyar szövegértési feladatban. irreálisan sokat. ez számomra felfoghatatlan. egy darabig csak nevettem zavarodottságomban, utána meg elkapott az idegesség és kétely, hogy mindez, hogy lehetséges. mert szerintem sehogysem. ezekután csak fel-alá járkáltam a lakásban, és nem voltam képes lehiggadni. és belül meg azon kattogtam, hogy hiba történhetett, elírták biztos. kishitű vagyok, az tény, de ez eléggé abszurd akkoris józan ésszel belegondolva, hogy ilyen történjen. kis idő elteltével lecsillapodtam, de akkor felváltotta a kezdeti meghökkenésemet a megkeseredettség. és tudtam, hogy nekem hiába van ennyi pontom, nem fogom soha az életben értékelni. még örülni sem tudtam neki, mert olyan mintha ez húzna le még jobban. és most nyomorékul érzem magam, és esküszöm, jobban esett volna, ha csak egy kevéssel is rosszabbra sikeredik...

- trapp trapp trapp… takarodj ki az aurámból! mi a fasznak erőltetsz rám mindent a kurvaéletbe! ne akarj belém mászni!
ezen kedves szavak anyámhoz intéződnek, aki szerint undok vagyok vele, de azt nem veszi észre, hogy teletöm méreganyagokkal. köszönöm neki ezredjére is.

(az s. darko soundtrackjének egyik zenéje)

semmi

nincs itthon számomra fenntartva kaja, lévén, hogy nem eszem semmit már egy jóideje. most anyám tartalékait kell igénybe vennem (így, hogy két hét óta először kinyitottam a hűtőt, ezzel szembesültem). jól bírom.

megyek ma megvenni a jegyet a skins partyra! juhé!

halom

a makrokozmoszban fogom keresni a kiutat, úgy vélem...

jegyzeteket kéne vezetnem arról, hogy miket akarok véghezvinni a nyáron. nehogy elvesszen bármelyik ötlet is. és ha a megírásával kész vagyok, akkor már csak a megvalósítás maradna hátra. azon van a hangsúly. árnyalatra vágyom és sok-sok történésre, hogy az agyam már meghasadni készüljön. eszembe vésem!

rábukkantam egy eszméletlen jó videóra. imádom. a legviccesebb videó ever. én is akarok ilyet csinálni! lenne esetleg jelentkező, aki beszállna? örülnék neki.

barátok

állóvíz

tényközlés:
- vállalkoztam, hogy ezentúl ide fogok postolni (meglássuk, milyen eredménnyel)
- kiléptem medremből végeláthatatlan vergődéseim közepette (újból és újból)
- nem rendelkezem stabil lelkiállapottal (az érzelmek tetőfokát súrolom)
- most érettségizek, de nem tudom még, hogy merre fogok továbbhaladni (jelentkeztem, persze, de ki tudja, mire szánom rá magam)

más.
van egy olasz művészemberke, Luigi Serafini, aki megalkotta a Codex Seraphinianust (igen, magáról nevezte el). ez egy enciklopédia, ami egy ismeretlen világot tár elénk képekkel illusztrálva mindezt. a szövege is megfejthetetlen nyelven íródott. a könyv különböző topicokon halad végig. jól látható, hogy groteszk és szürreális hatású, paródiája mai világunknak. szerintem kurva ötletes. egy kis ízelítő belőle: