kezd visszatérni az étvágyam, normalizálódnak az étkezési szokásaim. már képes vagyok emberi adagokat legyűrni a torkomon, és nem kifulladni három kanál levestől. kíváncsi vagyok azért, mikor fog ez megint apadni, és térek vissza éhezőkorszakomhoz. az éhezőművész, haha. hm, franz kafka... újra el kéne olvasnom ezen novelláját.
a legjobb gondolataim lefekvés előtt öntik el az agyamat. amikor nem vagyok teljesen ébren, de még nem is alszom. amikor a tudatalatti kezd működésbe lépni(?) rajzanak a fejemben, és én szeretném őket papírra vetni, de a fáradtság győzedelmeskedik akaratom ellenére, és megmozdulni is képtelen vagyok. próbálnám némelyiket fejben tartani, hogy reggel rögzíthessem őket, de sajnos elszállnak az álmokkal együtt. ezek ellenére, szeretem ezt az érzést. olyan, mintha átlépnék egyfajta kapun.
köszönöm Virág, hogy megismertettél vele. és mellesleg egészen véletlenül fedeztem fel, hogy az organum a skinsben is benne volt. nahát, nahát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése