fura, hogy olyan ambivalensen állok magamhoz. nem tudok magammal mit kezdeni. nagyon nagyon sok téren. nem tudom kezelni az érzéseim, és azt sem, hogy hogyan viszonyuljak bizonyos helyzetekhez. annyira annyira esetlennek és zsinóron rángathatónak érzem magam. semmi, semmi, semmi. nincsen bensőm. komolyan. egy hullám is leterítene.
az egyetem nem nagyon izgat. nem nagyon mozgat meg bennem semmit (lehet, emiatt következtetek arra, hogy nincs bensőm?! badarság). de görög drámákat igenis élvezetes dolog olvasni. kiemelkedő darab az oidipusz, az nagyon tetszik. tényleg.
anyámtól kaptam mikulásra hamutálat, tökjó. ilyen kis pici, valami régi darab, mert már láttam a lakásban eltéve, csak épp senki nem használta. és most megkaptam. aranyos.
most pedig jöjjenek képek, hogy ne legyen olyan sivár ez az oldal. haha. az élvezhetőség kedvéért.
régesrégen, valamikor a 2008-as év környékén
ez is 2008-as esemény, egy októberi péntek délután a moszkva tér környéki parkban
ez szintén ugyanabból az évszakból, de asszem ugyanazon a napon is
(megjegyzendő, hogy a valóságban soha nincs ilyen szép széles mosolyom)
épp kínai tésztát készülök magamba tömni. helyszín: margitsziget idő: 2008 tavasz
ez már idei. áprilisi, és a deerhoof koncert előtt készült. nem vájom ki betti szemét, nem erről van szó, csak könnycseppeket rajzolok a szeme alá (haha)
ez a legfrissebb. 2010 művészeteke völgye
látjátok, mindegyik képen (jó, egy kivételével) egyedül vagyok : (
mikor lesz tőlem megfigyelhető jellembeli fejlődés???
1 megjegyzés:
de hát nem is vagy egyedül! hiszen valaki csak elkészítette a képeket^^
fel a fejjel, minden jobb lesz amit most rossznak érzel :]
Megjegyzés küldése